Vakok között

 

 

 

 

Van aki azt hiszi ő az iSTeN, hozzá mérhető senki nincsen

Ő van egyedül a világon – a többi ember ?

„hisz azokat csak látom”

 

Nem harcos nem kreatív, de gyáva és agresszív

Bátor, de csak falkában – kiváló, de csak kapzsiságban

istene a megszokás – kényelme a lustaság

 

„Inkább valaki bottal verjen, gondolkodnom csak nekem ne keljen

bármi legyen, csak ne változás – hazudok magamnak inkább,

ha azt hiszem – úgy is van, csak megmaradjak kis világomban”

 

A férfi amivel lehet kábítja magát, hogy ne érezze a rothadás szagát

A nő fizet az abortuszért nem szül gyereket, inkább elvetél

„Nincs gond, nem kell nevelni – tudok többet magammal törődni”

 

Nincs teher nincs felelősség – a falkában követem a vezért

„Vegetálhatok ez a boldogság ! Van valaki, aki gondolkodik rám!”

és a kormánynál röhög, aki áll – „Kibaszok veletek idióták!”

 

A baj, hogy ha az árral sodródsz nem csak az, amit a kormányos gondol

egy örvény, ha kiránt a sorból – a mélyben az iszapban landolsz

Porból lettél, de most szarban vagy – belefulladsz saját mocskodba

 

Igaz néha én is elkallódok, örvényem szeméből a szélére sodródok

Lendületből kapom a pofonokat, de kárpótol, amit a világ kap !

„Lökéshullám minden irányba, külön meteor minden kis világba

 

A romlás sugárzó virága”

 

Az irányt kincsként vigyázd – vakok között a félszemű a király,

ha valaki az utadba áll, nem másé – csak a saját hibád

Lásd az embert mielőtt feléd fordulna, lásd meg mielőtt eszébe jutna

 

Szellemi hulla, erköcsi nulla és a szakadék szélén bedőlve

Arra vár csak, hogy meglökjed ! „Lökéshullám minden irányba,

külön meteor minden kis világba A romlás sugárzó virága”