HELlastHal

Hellasthal

Itt van Kronozon a lelkedet eszi

Ő mindig győz, mindig véghez viszi

Ami összeállt azt széjjelszedi

Ami él, azt lassan megöli

Ott volt mindig mindenhol

Soha nem lesz olyan, hogy ne legyen ott

Egyhuzamban üti a vasat

Egy világot követel és mindent megkap

Minden tűz kihuny, minden víz megfagy

Minden elemészek, de ő soha nem szűnik

Soha nem küzd, de soha sem hátrál,

Tökkelütött és lángelme egyben

Mindent tud, de semmit nem ért

Az elemeket nem engedi 120 fölé

Körbeveszi a magot és lebontja

Pár évtized alatt megoldja

Egy nő, sokaság és démon egyben

A neve légió, LAshtAL

Korozon vagy Hella éppen

Vigyázz, nem csak a lelked van téten!

Advertisements

Cling on!

Kling an den Faden! An den Faden des Ahnens

Bin der Geschickter und durch die Geschichte

gescheit wähl ich meine Gesichte  und

klinge an den Faden – an den Faden des Ahnens

Bin der Boote des Nichts, des ewigen Lichts

Belials Kind, der Dämonenprinz

 

Behalte das Sagen, was immer sie sagen

In zeiten von Ares, die Lehre von Hades

Stammend jenseits dieser Welt

jenseits Gottes Werk

Liber überall – Jahrzehnts des Sonnenn- Auferstands

– der letzte Stand!

 

In den kalten Taalen des polaren Kraters

pulsiert das Eis – treibt die Strömungen an.

Schmeltzt das Eis – stirbt die Welt

Verborge die Kraft – damit´s nicht in falsche Hände fällt.

Kling an den Faden – an den Faden des Ahnens

Wiedergeboren – Bete nach Norden!

Hüte die Macht – legt dem Faden nie ab!

Az ateizmus mélyebb filozófiai értelme | Kataklizma

Az ateizmus mélyebb filozófiai értelme | Kataklizma.

Az ateizmus mélyebb filozófiai értelme

 

A hétköznapi szóhasználat szerint ateistának lenni egyszerűen annyit jelent, mint nem hinni Istenben vagy istenekben. Ha azonban a kérdés mélyére nézünk, előbb-utóbb arra a következtetésre jutunk, hogy filozófiai szempontból ennek a meghatározásnak komoly hiányosságai vannak, és legalábbis keveset mond az ateizmus igazi természetéről, filozófiai alapjairól és üzenetéről. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy az ateizmusnak jobb, pontosabb, az ateista felfogások sokféleségét jobban tükröző definícióját adjuk. Eszmefuttatásunk során kiviláglik majd az ateizmus mélyebb filozófiai jelentése, és érinteni fogjuk az ateizmus különböző irányzatait, valamint az ateizmus mellett és ellen szóló fontosabb érveket is. Röviden kitérünk az agnoszticizmusra és az ateizmusra adott teológiai válaszokra is.

Az ateizmus mint a vallásos hit elutasítása

A zsidó, a keresztény és az iszlám vallás középpontjában Isten, az egyetlenegy Isten áll. E vallások követői úgy vélik, hogy van egy Isten, aki a világot a semmiből teremtette, és teremtése fölött korlátlan hatalommal rendelkezik. Korlátlan hatalma természetesen az emberekre is vonatkozik; az emberek nem csupán teljes mértékben függenek Isten teremtésétől, hanem bűnösök is, és életüknek csak úgy adhatnak értelmet, ha kérdés és feltétel nélkül elfogadják Isten rendelkezéseit. Az ateizmusnak számos irányzata létezik, ezt a világnézetet azonban minden ateista egyöntetűen elutasítja.

Az ateizmus azonban ennél többet jelent: elutasít mindenféle, szellemi lénybe vetett hitet, s amennyiben a szellemi lényekbe vetett hit a vallásos világnézetek meghatározó vonása, az ateizmus magukat a vallásokat is elutasítja. Az ateizmus tehát nem csupán a zsidó-keresztény és az iszlám központi fogalmainak elutasítása, hanem elutasítása a primitív törzsi vallásoknak, a régi görögök és rómaiak antropomorf isteneinek, valamint a hinduizmus és a buddhizmus transzcendentális fogalmainak is. Általánosságban tehát azt lehet mondani, hogy az ateizmus voltaképpen mindenfajta vallásos hit elutasítása.

Ez azonban még nem tekinthető definíciónak; ki kell fejteni, mit is értünk azalatt, hogy “mindenféle vallásos hit elutasítása”. Leegyszerűsítve, hétköznapi értelemben azt szokás mondani, hogy az ateizmus Isten, ill. az istenek tagadása. Közelebbről szemügyre véve az ateizmus filozófiáját azonban kiderül, hogy az ateizmusnak ez az (istentagadással azonosított) jellemzése torzképet ad az ateizmusról, filozófiai értelemben nem tartható.

Ateizmus és teizmus

Egyelőre azonban - jobb híján - induljunk ki tehát az ateizmus következő definíciójából:

  • I. definíció: Az ateizmus Isten, ill. az istenek tagadása, logikailag a teizmus ellentéte. (A teizmus az a világnézet, mely Isten valóságosságát állítja, s létezését megmutatni, bizonyítani próbálja.)

Az ateizmusnak ez a definíciója több okból sem megfelelő. Ezek az okok a következők:

Először, nem minden keresztény, zsidó vagy iszlám teológus vallja magát teistának. Paul Tillich huszadik századi keresztény teológus például a teizmus istenét bálványnak tekinti, s nem fogadja el Istent mint létezőt a létezők között, még ha az felette állna is a többi létezőnek. Tillich felfogása szerint Isten maga a lét, ill. a lét alapja. Noha Tillich nézetei némileg különcek, zavarosak és problematikusak, a mai teológiában nem ritka a hasonló felfogás.

Másodszor, nem minden teista törekszik arra, hogy Isten létezését megmutassa, bizonyítsa, vagy akár csak racionálisan megalapozza. Sőt, számos teológus (köztük Sören Kierkegaard és Johann Hamann, valamint sok kortárs teológus) az efféle bizonyítást, megalapozást nem is tartja kívánatosnak. Ezt a felfogást nevezzük fideizmusnak. A fideista hívők szerint Istennek rejtettnek, titokzatos végső valóságnak kell maradnia, akinek létét és hatalmát hittel kell elfogadni. Ha Isten létezésére bizonyítékaink lennének, vagy racionális alapon tudnánk, hogy létezik, akkor hit nem lenne lehetséges, és a hívők nem tudnák Istent biztos tudás nélkül, pusztán hit alapján, alázatosan elfogadni, ennek minden kockázatával együtt. Noha a fideista felfogást a vallásokon belül is sokan bírálják, igen jelentős irányzatnak tekinthető.

Harmadszor, (és ez a legfontosabb tényező) nem minden istentagadás jelenti Isten létezésének tagadását. Megesik, hogy olyanok tagadják Istent, akik hisznek benne, tehát elfogadják létezését. Az ő esetükben az istentagadás azt jelenti, hogy szándékosan nem engedelmeskednek Isten akaratának, vagy egyszerűen úgy tesznek, mintha Isten nem létezne. Az ateista ezzel szemben nem Istent, hanem Isten létezését tagadja.

A harmadik probléma nyomán próbáljuk meg ateizmusdefiníciónkat finomítani oly módon, hogy a többi felvetett problémát is valamennyire kivédhessük. Legyen tehát az ateizmus definíciója a következő:

  • II. definíció: Az ateizmus Isten létezésének tagadása, pontosabban az a nézet, mely szerint az “Isten létezik” állítás téves, ill. csupán egy spekulatív hipotézis, melyhez igen kis valószínűség rendelhető.

Azonban még ennek a definíciónak is számos hiányossága van. Lássuk, mi a baj vele.

Először, a definíció bizonyos értelemben túl szűk. Mint később részletesen kitérünk rá, vannak olyan ateisták, akik úgy vélik, hogy Isten fogalma (legalábbis a nemantropomorf, ill. kevésbé antropomorf istenfogalmak esetében) alapjában véve zavaros, következetlen és értelmetlen. Az ilyen ateisták szerint az olyan kijelentések, mint pl. “Isten az én teremtőm, a világ fenntartója”, stb. egyszerűen érvénytelen állítások, amelyek nem lehetnek sem igazak, sem hamisak - egyszerűen nincs semmi értelmük, így igazságtartalmukról nem lehet elmélkedni. Az így gondolkodó ateisták nyilvánvalóan kívül esnek a II. definíció hatókörén.

Másodszor, a II. definíció egyúttal túl széles is. Vannak ugyanis olyan fideista hívők, akik készséggel elismerik, hogy objektíven nézve tényleg nagyon kevéssé valószínű, hogy Isten létezik. Az ilyen hívők nem azért hisznek Istenben, mert valószínűnek tartják, hogy létezik, hanem mert a hitet szükségesnek tartják ahhoz, hogy életüknek értelmet adjanak. A II. definíció hatókörébe ezek a fideista hívők is beletartoznak, sőt, az agnosztikusok jelentős része is.

Ennélfogva a II. definíció sem tekinthető az ateizmus megfelelő definíciójának. Vannak persze olyan ateisták, akikre a II. definíció pontosan illik, ezeket nevezhetnénk apriorista, dogmatikus ateistáknak, mert ők minden különösebb indoklás nélkül kijelentik, hogy Isten márpedig nincs, vagy nagyon kicsi a valószínűsége, hogy van; és rendszerint úgy gondolják, hogy Isten létezését nem is lehet sohasem, semmi módon bebizonyítani.

Létezik azonban az ateizmusnak nem apriorista-dogmatikus formája is, és ez vezet el minket egy jobb ateizmusdefinícióhoz:

  • III. definíció: Az ateizmus az a felfogás, amely Isten létezését hipotézisként kezeli, és elveti azzal, hogy Isten létezésére nincs bizonyíték. Nyitott marad azonban arra a lehetőségre, hogy később adódhat ilyen bizonyíték, s ekkor elfogadná Isten létezését.

A III. definíciót tekinthetjük az ún. fallibilista ateizmus meghatározásának. A fallibilista felfogás lényege, hogy amíg valami különleges dolog létezésére nem találunk bizonyítékot, addig abból a nullhipotézisből kell kiindulnunk, hogy a szóban forgó dolog nem létezik - mert ez a legegyszerűbb megoldás (s ez felel meg Occam borotvája elvének). A fallibilista ateista nem mondja, hogy Isten létezésére soha nem is lehet bizonyíték; csupán azt igyekszik kimutatni, hogy jelenleg ilyen bizonyíték nincsen.

Ha halála után az ilyen ateista Isten színe elé kerülne, azt mondaná neki: “Istenem! Nem adtál nekem elég bizonyítékot!”, és beismerné, hogy tévedett. Ha viszont nem kerül Isten színe elé, akkor megállapítja (elvben), hogy hipotézise helyes volt: Isten tényleg nem létezik. A fallibilista sohasem állítja teljes bizonyossággal, hogy nincs Isten - de ezt tartja a legésszerűbb álláspontnak.

A fallibilista ateisták szívesen alkalmazzák a bizonyítás terhének érvét is. Eszerint, aki állít valamit, annak kell magára vállalnia a bizonyítás terhét. Ha a hívők azt állítják, hogy van Isten, akkor - figyelembe véve, hogy Isten meglehetősen különleges, egyáltalán nem nyilvánvaló dolog - bizonyítsák is be azt! Nem az ateistának kell tehát Isten nemlétezését bizonyítani, hanem fordítva. A fallibilisták továbbá kizárólag az empirikus módszert fogadják el a kérdés eldöntésére. Ha a teista azt mondja, hogy nemcsak érzéki észleleteken alapuló, empirikus tények vannak, hanem vannak “szellemi tények” vagy “transzcendens tények” is, ezt a fallibilista ateista nem fogadja el - arra fog hivatkozni, hogy ilyen tényeket még soha, senki nem mutatott ki.

A fallibilista ateisták hangsúlyozzák, hogy ők nyitottak arra nézve, hogy mit hoz a jövő. Végső soron nincs kizárva, hogy léteznek transzcendens tények, metafizikai realitások. Csak éppen az ateista a bizonyítottan megbízható empirikus módszer következetes alkalmazásával sem talált a világban semmit, ami erre utalna. Levonja tehát az ateista következtetést, de bármikor megváltoztatja álláspontját, ha az empirikus tények erre okot adnak.

Az ateizmus és a metafizikai hitek

A III. definíció már jobb, mint az előzőek, és megfeleltethető az ateizmus egyik jelentős irányzatának. Ennek ellenére még ez a definíció sem kielégítő, mindjárt látni fogjuk, hogy miért.

A fallibilista ateizmus akkor fogadná el Isten létezését, ha arra empirikus bizonyíték lenne. Csakhogy a fejlettebb vallásokban, beleértve a zsidó és a keresztény vallás, valamint az iszlám fejlettebb formáit is, Isten nem olyan, mint Zeusz; nem valamiféle antropomorf figura, aki ha haragszik, villámokat szór, és időnként mennydörgő szónoklatokat intéz a földi halandókhoz. A fejlettebb vallások Istene teljesen transzcendens, “világon túli”, nemhogy személyesen nem lehet vele találkozni, de semmi módon nem lehet az univerzumban érzékelni. Ha úgy tetszik, a téridőn kívül létezik. Isten ebben a felfogásban maga a végső misztérium, amelyet nem köthetünk semmilyen anyagi létezőhöz vagy anyagi folyamathoz. Ha valaki arra kérne minket, magyarázzuk el, határozzuk meg, hogy mi az, hogy “Isten”, csupán olyan leírásokat adhatnánk Istenről, mint pl. “a világ teremtője”, “az első ok”, “az örök, végtelenül független létező, amely minden más létező létének alapja”, stb. -, de bármeddig ragoznánk is Isten leírásait, soha nem jutnánk el egy olyan pontig, ahol rámutathatnánk valami konkrét, ezen a világon létező és megfigyelhető dologra, hogy íme: ez az, itt van valami látható és megfogható dolog, ami Istennel nyilvánvalóan összefüggésben van. Isten fogalmát tehát csak a nyelven belül, intralingvisztikusan tudnánk meghatározni.

Ha azonban ez így van, akkor a fallibilista ateizmus megközelítése hibás, pontosabban: csak a téridőben létezőnek elképzelt, antropomorf istenségekre alkalmazható. A fejlettebb vallások teljesen transzcendens Istenét eleve nem lehet empirikusan érzékelni, a fallibilista ateisták tehát helytelenül hivatkoznak arra, hogy ők még Istent nem érzékelték, s ezért munkahipotézisként abból indulnak ki, hogy nincs. De a gondolkodásmód logikája meg is fordítható: egyes fallibilisták éppen azzal érvelnek, hogy bármiféle Istent érzékelnénk is empirikus úton, az nem lehetne azonos a kereszténység, a zsidó vallás vagy az iszlám Istenével.

Hogy világosabban értsük a transzcendens Isten fogalmát: nem egyszerűen arról van szó, hogy Istent nem lehet közvetlenül érzékelni. Közvetlenül nem lehet érzékelni az elemi részecskéket, pl. az elektront vagy a neutrinót sem. Mégis: az elektron és a neutrinó a valódi világ része; ugyanolyan típusú anyagból vannak, mint mondjuk a homokszemek, csak sokkal-sokkal kisebbek. Nem látjuk és nem is láthatjuk őket, de logikailag semmi sem tiltja meg, hogy hatásaikon keresztül, közvetve érzékeljük őket. Hiszen anyagi részecskék, ezért hatással vannak más anyagi rendszerekre. Istenről ez már nem mondható el. Isten nem ennek a világnak a része: Isten egy másfajta realitás. Érzékelése logikai okból kizárt. (Ok-okozati összefüggést csak két, az univerzumon belüli tárgy, ill. folyamat között állapíthatunk meg ezek ismétlődő, együttes előfordulása alapján; logikailag abszurd lenne egy transzcendens realitás és a teljes univerzum között ok-okozati összefüggést feltételezni.) Ezért Isten még közvetett úton sem észlelhető, sőt, létezésének valószínűségére sem lehet semmi módon következtetni.

A kereszténység és a rokon vallások középpontjában tehát az a metafizikai hit áll, hogy az empirikus valóságon túl létezik egy attól különálló transzcendens valóság is; vagyis van egy örök, mindenütt jelen lévő teremtő erő, mely egyben az univerzum fenntartója. De honnan tudhatjuk, mi alapján hihetjük, hogy ilyen valóság létezik? Egyáltalán: értjük még, hogy miről is beszélünk tulajdonképpen?

Ateizmus és intuitív tudás

A gnoszticizmus hívei szerint a világról nem csak empirikus úton lehet tudásra szert tenni. Lehetséges a világról olyan tudás is, ami nem tapasztalati, hanem transzcendens tudás. A transzcendens tudás a kozmosz természetére vonatkozik, tapasztalatilag igazolni nem lehet és nem is kell. Ilyen módon tudhatunk Istenről is. A gnosztikusok elképzelése szerint transzcendens tudásra az intuíció révén teszünk szert, ezért ezt a fajta tudást intuitív tudásnak is nevezhetjük. (Megjegyezzük, hogy ez a felfogás a manapság egyre divatosabbá váló misztikus, ezoterikus világnézeteknek, New Age-irányzatoknak is része.)

Amióta azonban David Hume és Immanuel Kant kritikus szemmel megvizsgálta a gnoszticista jellegű ismeretelméletek alapjait, azóta a filozófusok többsége erősen szkeptikus azt illetően, hogy efféle tudás miképpen lehetséges, ill. lehetséges-e egyáltalán. Hume és Kant korában élték virágkorukat az Isten létezésének bizonyítására felhozott érvek (pl. az ontológiai érv, az első ok érve és mások), melyek többnyire tisztán intuitív alapon, empirikus ismereteket mellőzve kívánták Isten létezését bebizonyítani. Mind Hume, mind Kant igen erőteljes, megsemmisítő bírálatát adta ezeknek az istenérveknek, s bírálataik mind a mai napig megállják a helyüket. Noha az érvelés időközben mindkét oldalról fejlődött és finomodott, a filozófusok és a teológusok között ma széles körű egyetértés van abban, hogy Isten létezését nem lehet érveléses úton (sem) bebizonyítani. Az “intuitív tudás” tehát olyan ködös valami, amely túlságosan misztikus és zavaros ahhoz, hogy bárminek a megállapításához felhasználhassuk.

Vallásos szemszögből nézve az intuíció forrása a reveláció, vagyis az isteni kinyilatkoztatás vagy megvilágosodás, amelyet a hívők vagy egyénileg, vagy valamely vallási tekintély (vallásalapító, próféta; ilyen pl. Jézus, Mohamed vagy Buddha) közvetítésével tapasztalnak meg. A revelációra vagy a vallási tekintélyre való hivatkozásnak azonban ma már nincsen súlya. Az antropológia és az összehasonlító vallástudomány ugyanis kimutatta, hogy ahány vallás, annyiféle reveláció. Az állítólagos revelációk számosak, sokfélék és nemritkán ellentétesek, összeegyeztethetetlenek egymással. Hogyan dönthetnénk el, hogy a sokféle reveláció közül melyik az “igazi”? Milyen alapon mondhatnánk, hogy valamelyik közülük “igazi”, a többi pedig hamis, téves, vagy csak silány megközelítése az igazinak? Vajon megengedhető-e, hogy a hívők valamilyen módon “ellenőrizzék”, hogy a kapott reveláció valódi-e, ill. a vallási tekintély elfogadható-e? S ha ezt megengedjük is: vajon milyen módszerrel tesztelhetnénk a reveláció valódiságát? Nyilvánvaló, hogy a teszteléshez csakis valamilyen, a reveláció fölött álló, végső garanciára lenne szükség. Ez a végső garancia garantálná az alapvető vallási igazságokat, beleértve Isten létezését is. Ilyen végső garanciáról azonban nem tudunk.

Ateizmus és az istenfogalom értelmetlensége

Kant munkásságának köszönhetően kiderült, hogy a transzcendens Istenről sem empirikus, sem a priori tudás nem lehetséges; láttuk továbbá, hogy az intuitív tudásra hivatkozó érvelésnek pedig semmi súlya nincsen.

Ezek után megkérdezhetjük: az istenkereső számára vajon milyen megfontolás, milyen bizonyíték támaszthatja alá, mi teheti ésszerű alternatívává az Istenben való hitet? Úgy tűnik, hogy lehetőségeink igencsak beszűkültek. A fő probléma az, hogy igazából el sem tudjuk képzelni, hogy voltaképpen milyen típusú bizonyíték szólhatna Isten létezése mellett, ill. milyen lenne, ha nem volna ilyen bizonyíték. Az, hogy nem tudunk bizonyítékot fölmutatni, még rendben volna - de ha még azt sem tudjuk, mit tekinthetnénk egyáltalán bizonyítéknak, akkor voltaképpen fogalmunk sincs róla, hogy mit is kellene keresnünk. Mi több, ha belegondolunk abba, Isten miféle transzcendens realitás, akkor jó okunk van feltételezni, hogy az empirikus bizonyíték létezése logikai képtelenség. Sok ateista ezért hajlik arra, hogy az egész kérdést értelmetlennek nyilvánítsa.

Vegyük például a következő hipotetikus esetet, amelyhez hasonló ugyan a valóságban soha nem történik, de valaki ezzel illusztrálhatná, milyen lehet egy empirikus bizonyíték Isten létezésével kapcsolatban. Képzeljük el, hogy egy este több ezer ember álldogál a szabad ég alatt, s nézi a csillagokat. Mindannyiuk szeme láttára egyszercsak néhány csillag elmozdul helyéről, majd a csillagok átrendeződnek és kiadják az “ISTEN” feliratot. Nem kétséges, hogy az embereknek ugyancsak leesne az álluk! Tegyük fel, hogy ki lehetne zárni azt a lehetőséget, hogy tömeghallucináció történt (bár nem világos, hogyan lenne ez kizárható). Bizonyíték lenne ez a rendkívüli esemény Isten létezésére? Semmiképpen sem, ugyanis egyetlen ember sem tudja, hogy az “Isten” szó (s itt most természetesen nemantropomorf istenről beszélünk) voltaképpen mit jelent, s erre vonatkozóan ez a megfigyelés sem adna kézzelfogható magyarázatot. Mert hát mit jelent az, hogy “egy transzcendens, végtelen, örök individuum”? Fel tudja bárki is fogni, miről van itt szó? Az efféle szöveg teljesen értelmetlen, érthetetlen, ködös, összefüggéstelen és következetlen. Jogosan kételkedhetünk abban, hogy bárki is képes legyen Isten fogalmával kapcsolatban értelmes, felfogható, megérthető magyarázatot adni, akár egyszerű hívő, akár elismert vallási tekintély az illető. Aki “transzcendens realitásokról” beszél, az maga sem tudja, miről beszél. A leírt rendkívüli esemény tehát nem bizonyítana semmit Istennel kapcsolatban, mindössze annyi következtetést lehetne levonni belőle, hogy valami rendkívül furcsa dolog történt.

Az ateizmus egyik döntő fontosságú észrevétele éppen az, hogy a transzcendens Isten fogalma egész egyszerűen értelmetlen - nem lehet ezt a fogalmat olyan formában megmagyarázni, hogy az ne legyen érthetetlen, felfoghatatlan, ellentmondásos és zavaros. Ezt az álláspontot fejtették ki a XX. század eleje táján a logikai pozitivizmus filozófiai mozgalmának képviselői, különösen A. J. Ayer angol filozófus, Nyelv, igazság és logika c. könyvében (1936). Ezt a szempontot is figyelembe véve kialakíthatunk egy újabb, komplexebb, kifinomultabb ateizmusdefiníciót.

Az ateizmus átfogó definíciója

Az ateizmus korábban bemutatott I., II. és III. definíciója után, az intuitív tudásról és az istenfogalom értelmetlenségéről szóló gondolatok ismeretében, valamint figyelembe véve a teológia és a filozófia újabb keletű istenfogalmait is, a következő, immáron teljesebbnek, átfogóbbnak mondható definíciót adjuk az ateizmusra:

Definíció:

Az ateizmus kritikája és tagadása az Istenbe vagy más szellemi lényekbe vetett hitre alapuló üdvözülési rendszerek központi metafizikai hiteinek. Ateista az, aki elutasítja az Istenbe, ill. az istenekbe vetett hitet, mégpedig az adott isten értelmezésétől függően a következő okok miatt:

  • antropomorf isten esetén úgy véli, hogy téves, vagy valószínűleg téves az az állítás, hogy van isten;
  • nemantropomorf Isten esetén (ilyen Luther, Kálvin, Aquinói Tamás és Maimonides Istene) úgy véli, hogy az ilyen istenfogalom értelmetlen, érthetetlen és értelmezhetetlen, megfoghatatlan, ellentmondásos, ködös, zavaros és következetlen;
  • az egyes modern és kortárs teológusok, filozófusok által leírt Isten esetén pedig azért veti el az adott Istenbe vetett hitet, mert az ilyen istenfogalom csupán egy lényegileg ateisztikus világnézet álruhája - ezekben Isten csupán egy másik szó a “szeretet”-re, vagy egyszerűen erkölcsi ideálok szimbóluma.

Mivel a zsidó-keresztény vallás fejlettebb formáinak istenfogalma nemantropomorf, az ateizmus legfontosabb válfaja az, amely ezt az istenfogalmat értelmetlennek tekinti. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az ateista mindenféle vallási állítást értelmetlennek tart - csupán azt mondja, hogy az olyan állítások, mint pl. “a világot egy végtelen, örök Isten teremtette”, értelmezhetetlenek, mivel a bennük szereplő istenfogalom túlságosan zavaros. Ennélfogva az ilyen állításokat egy filozófiailag és tudományosan kiművelt, a modernitás által megérintett ember nem fogadhatja el, az nem lehet számára a hit racionális tárgya.

Ahhoz ugyanis, hogy hinni tudjunk valamiben, legalább valamennyire értenünk kell azt; amit nem értünk, abban nem is hihetünk. Hiába mondják nekünk: higgy a Kiszera Méra Bávatagban - ezt nem fogjuk tudni megtenni. Az alapkérdés az: jelöl-e az Isten szó valami nemantropomorf, extralingvisztikus (tehát nem pusztán a nyelven belül létező) dolgot? A hívők úgy vélik, hogy erre a kérdésre határozottan igen a válasz, noha ők is tudják, hogy Isten egy nagy rejtély (maga a végső misztérium), és senki nem tudja igazán, mit is reprezentál az Isten szó - a fideizmus története bizonyítja, hogy a mély vallásos elkötelezettség mindig is kéz a kézben járt a mély szkepticizmussal azt illetően, hogy képes-e az ember Istent megismerni. Az ateisták ezzel szemben úgy vélik, hogy a kérdésre nem a válasz. Szerintük misztériumról beszélni csupán egy ügyes módszer arra, hogy a beszélő elhitesse magával és hallgatóságával, hogy érti, amiről beszél - holott nem érti. A hívők tehát abban az illúzióban élnek, hogy valami értelmes dologban hisznek - de tévednek. Az ateisták szerint Isten fogalma és az Istenről tett kijelentések valójában mítoszok, amelyek azt tükrözik, hogy a megalkotóik nem értik világosan saját helyzetüket a világban.

Az ateizmus kritikái

A XX. század közepe táján egyes keresztény teológusok, köztük Paul Tillich, Karl Barth és Rudolf Bultmann azzal reagáltak az ateizmus kihívására, hogy teológiai rendszereikben lerombolták a metafizikai Isten képét, tagadván a szűkebb értelemben vett teizmust. A fideizmussal rokon álláspontjuk szerint ilyen módon az ember “abszolút hit által találkozhat az élő Istennel”.

Hasonló gondolatokat fogalmaztak meg egyes protestáns teológusok is, kifejtvén, hogy a metafizikai Istenbe vetett hit voltaképpen bálványimádás, ugyanis a kereszténység és a zsidó vallás kijelentéseit, beleértve az olyan mondatokat is, mint “Isten létezik”, vagy “Isten teremtette a világot”, nem szó szerint kell értelmezni, hanem szimbolikusan, metaforikusan. Reinhold Niebuhr (ő is teológus) megfogalmazásában: a kereszténység “igaz mítosz”, a vallási kijelentések pedig nem olyan állítások, amelyek rendkívüli, kozmológiai tényeket tárnak fel, hanem metaforikus, analógiás állítások, amelyeket másképpen nem is lehet megérteni.

Az ateisták szemében ez az érvelés némileg meghökkentő. Ha ugyanis valami metafora, akkor tudnunk kell azt is, hogy minek a metaforája!. Olyan nincs, hogy egy metaforát csakis metaforikus megfogalmazásban lehessen megérteni; ha egy kifejezés szimbolikus, akkor a szimbólumokat be lehet helyettesíteni az általuk szimbolizált dolgokkal, s így is értelmes kifejezéshez kell jutnunk. Más kérdés, hogy előfordulhat, hogy egy metafora használója nem minden esetben képes arra, hogy metaforáját lefordítsa és szimbolikus kifejezéseit közvetlen kifejezésekké fogalmazza át - de elvileg ez az átfogalmazás mindig elvégezhető. Ha elfogadjuk, hogy a vallás mítosz és a vallási kijelentések metaforák csupán, akkor viszont egy lényegileg ateisztikus világnézethez jutunk. A hívő ekkor ugyanis nem állít semmilyen rendkívüli tényt, nem tesz semmiféle olyan, kozmológiai kijelentést, amilyet az ateista nem tesz - pusztán arról van szó, hogy ugyanazokat a dolgokat másképpen fejezi ki, és megfogalmazásmódja sok ember számára vonzóbb, érzelmileg nagyobb hatású, megindítóbb.

Ateista felfogás szerint Isten fogalmát valóban egyfajta metaforának, Ludwig Feuerbach nyomán az emberi ideálok kivetítésének tekinthetjük (projekcionizmus). Joseph Campbell amerikai mitológus, vallásantropológus gondolata szerint pedig az istenhívők ott követik el az alapvető hibát, hogy magát a metaforát, pontosabban az abban szereplő szimbólumot imádják, mint valamiféle természetfeletti létezőt - és nem pedig a szimbólum által megtestesített értékeket, ideálokat. Ezáltal voltaképpen éppen a lényeget tévesztik szem elől, éppen a lényeget függönyözik el saját látásuk elől. A szimbólum így önálló életre kel, s elidegenedik a szimbolizálttól. (Valóban, hétköznapi tapasztalat szerint a hívő emberek nemritkán képtelenek megfogalmazni, milyen konkrét értékek vezérlik őket életükben - ha erről kérdezzük őket, csupán azt tudják felelni, hogy Istent követik, de hogy ez a gyakorlatban, a mindennapi élet kategóriáira lefordítva mit jelent, azt nehezen tudják megmondani.)

Az ateizmus kritikái között említhetjük meg az agnoszticizmust is. Az agnosztikusok azt mondják, hogy ők nem tudják, van-e Isten, sokszor azt is állítják, hogy ezt elvileg sem lehet tudni, ill. egyáltalán, azt sem lehet eldönteni, hogy az istenfogalomnak van-e értelme. Az agnosztikusok álláspontja a bizonytalanság, a döntési képtelenség kifejezése; az agnosztikus úgy érzi, hogy ő nincs abban a helyzetben, hogy eldöntse, Isten fogalmának van-e értelme, és úgy véli: nincs racionális módszer annak eldöntésére, hogy az Istenről való paradox, problematikus és nehezen felfogható beszéd mögött azért van-e valami racionálisan értelmezhető dolog, ami megalapozhat egy értelmes hitet - vagy az ateistáknak van igazuk, és tényleg nincs ilyen értelmes dolog. Valóban, igen fontos kérdés az egész problémakörben, hogy mik az értelmesség kritériumai, azaz mi tekinthető értelmesnek és mi nem. Ez a kérdés erősen vitatott, s annak ellenére, hogy a logikai pozitivisták, valamint Ludwig Wittgenstein behatóan foglalkoztak vele, a filozófusok körében máig sincs erről egységesen kialakult álláspont. Az agnosztikusok persze, mivel alapvetően a kétely és a bizonytalanság állapotában leledzenek, semmiféle vallást nem gyakorolnak - emiatt az ateistákhoz mégiscsak közelebb állnak, mint a teistákhoz, és némelykor “gyenge” ateistáknak is nevezik őket.

* * * * *E sokféle szempontot véggigondolva, tegyük fel magunknak a kérdést: mindezek után vajon van-e bármiféle jó ok arra, hogy higgyünk egy időn és téren kívüli, transzcendens, személyes, teremtő valóságban? Ha túllépünk a primitív, antropomorf istenképen, vajon marad-e valami, aminek jelentéstartalma eléggé értelmesnek tűnhet számunkra ahhoz, hogy egy többé-kevésbé racionális hitet megalapozhassunk vele? Ha nem, akkor nincs rá okunk, hogy egy ilyen transzcendens valóságban higgyünk - értelmetlenségekben nem lehet hinni.

Úgy tűnik, csak egyvalamit tudhatunk, mint nyers tényt: létezik a különféle, véges és esetleges dolgoknak, folyamatoknak az a határozatlanul óriási halmaza, amelyet Világegyetemnek nevezünk. Csodálatot, félelmet és kíváncsiságot érezhetünk annak kapcsán, hogy egyáltalán van Világegyetem. De ez a tény, illetve az, hogy egyáltalán létezik a világ, még nem teszi megalapozottá azt az állítást, hogy van egy másik, nem-esetleges valóság is “a világon túl”, amelytől a világ valamiképpen függ, amely a világ menetét, sorsát valamiképpen meghatározza. Mi több, fogalmunk sincs arról, miféle lehetne egy ilyen, nem-esetleges valóság. Az ateisták szerint az “Isten” szó jelentéstartalma annyira határozatlan, paradox és problematikus, hogy ennek tudatában Istenben lehetetlenség hinni - az istenhit intellektuális abszurditás.

Végezetül: fejtegetésünket nem fogjuk azzal a pascali vagy dosztojevszkiji fordulattal zárni, hogy a vallásos hit - akár intellektuális abszurditás, akár nem - mégiscsak szükséges az ember számára, mert az Istenben való hit nélkül nincs moralitás, és az életnek nincs értelme. Ez ugyanis nem így van. Mert, még ha az életnek nincs is célja, az életben azért vannak célok - azok a dolgok, amikkel az emberek foglalkoznak, s amiket csinálni akarnak -, s ezek a célok tökéletesen érintetlenül maradnak egy teljességgel Isten nélküli világban is. Akár van Isten, akár nincs, akár van halhatatlanság, akár nincs - gonoszság másokat kínozni pusztán szórakozásból; a barátság, a szolidaritás, a szeretet és az önbecsülés pedig egy tökéletesen Isten nélküli világban is a legfőbb emberi értékek közé tartozik. Vannak ugyan intellektuális rejtvények akörül, hogy honnan tudják az emberek, hogy ezek a dolgok jók - ez a kérdés azonban egy vallásos etikában méginkább talányos. A lényeg az, hogy ezek a dolgok Isten nélkül is kívánatos értékek maradnak, és az életnek lehet értelme Isten nélkül is. Ez az ateizmus végső üzenete.

Kai E. Nielsen írásai és más források felhasználásával összeállította: Szilágyi András


Kai E. Nielsen (szül. 1926.) a Calgary Egyetem (Kanada) filozófiaprofesszora, az egyik legnagyobb kortárs ateista filozófus. Fontosabb művei (a címek magyar fordításával):

  • Naturalism Without Foundations. [Naturalizmus alap nélkül] (Amherst, N. Y., Prometheus Books, 1996)
  • Does God Exist?: The Debate Between Theists and Atheists / The Great Debate. [Létezik-e Isten?: A teisták és az ateisták közötti vita] (társszerzőként J. P. Morelanddel; Nashville, T. Nelson, 1990; Buffalo, N. Y., Prometheus Books, 1993)
  • God, Scepticism and Modernity. [Isten, szkepticizmus és modernitás] (Ottawa, University of Ottawa Press, 1989)
  • Why Be Moral? [Miért legyünk erkölcsösek?] (Buffalo, N. Y., Prometheus Books, 1989)
  • Philosophy and Atheism: In Defense of Atheism. [Filozófia és ateizmus: az ateizmus védelmében] (Buffalo, N. Y., Prometheus Books, 1985)
  • An Introduction to the Philosophy of Religion. [Bevezetés a vallásfilozófiába] (New York, St. Martin’s Press, 1983)
  • Scepticism. [Szkepticizmus] (London, Macmillan, 1973; New York, St. Martin’s Press, 1973)
  • Ethics Without God. [Etika Isten nélkül] (London, Pemberton, 1973; Buffalo, N. Y., Prometheus Books, 1973, 1990)
  • Reason and practice; a modern introduction to philosophy. [Ész és gyakorlat; korszerű bevezetés a filozófiába] (New York, Harper & Row, 1971)
  • Contemporary Critiques of Religion. [Kortárs valláskritikák] (London, Macmillan, 1971; New York, Herder and Herder, 1971)

Ősi magyar hónapok és nevek.

Forrás: kerecsen.blog.hu

 

ŐSI NAPTÁR NEVEK
I. Fergeteg Hava (január)
1. Újév kezdete
2. Turán
3. Nimród, Enet férje, Hunor és Magor atyja
4. Hunor, Tana és Enet fia, mások szerint: Ménrót egyik fia, Magor testvére, ismét mások szerint a bibliai Nimród egyik fia, s Magor testvére. Mint a Hunok igazi nevét, már Kr.e. a III. században kínai források jegyezték.
5. Enikő, Vörösmarty alkotta név
6. Magyar, Árpád korban személynévként használt népnevünk.
7. Attila, Etele eredetileg Aty-le-Atyuska. A német elfogultság, mongol-tatár-török nyelvből “eb” és “ló” szóból eredezteti. Az igazság az, hogy ősidők óta megvolt e név Ázsiában.
8. Szörény, hun-bolgár eredetű személynevünk, jelentése: kis mormota.
9 Csöpi
10. Szörényke
11. Alpár, Tonuzoba besenyő vezér fia, törökül: hős férfi.
12. Mizse
13. Vidor, Atilla egyik követe Krimhildáért
14. Bódog, Árpád kori személynév
15. Ugrin, a honfoglaló Csák-nemzetség több tagjának neve.
16. Bendegúz, a Mundzuk, Mundesuk – jelentése: rege királya – későbbi torzított alakja a mondákban: Atilla atyja.
17. Edömér, Aba királyunk őse kun főúr Anonymusnál.
18. Piroska, László király leánya.
19. Dsingiz
20. Balambér
21. Regehű, Árpád fejedelem felesége
22. Hunorka
23. Alirán, Irnek neje
24. Magyarka
25. Úrkund, Tonuzoba egyik fia, a ma is élő Tomaj nemzetségből.
26. Aba
27. Ur-Engur
28. Zalán (Salán), bolgár fejedelem, kit honfoglaló őseink legyőztek.
29. Irnek, férfiacska, Etele fia, azonos a monda Csabájával, a Gyula-ház, azaz Árpád-ház őse.
30. Jászó
31. Anikó

II. Jégbontó Hava (február)
1. Csanád, vezér, I. István hadvezére, Ajtony legyőzője
2. Emese, Álmos fejedelem anyja, az Árpád-ház ősanyja
3. Kund (Könd), fejedelem, kazár főméltóság, magyaroknál: vezér, fejedelem, törököknél: becsült, tisztelt.
4. Lelle
5. Taksony, Géza fejedelem atyja, Árpád unokája.
6. Gidula
7. Izsép
8. Tarcal, kun vitéz a honfoglalás idején
9. Abigél
10. Ügek (Ügyek) névtelen jegyző szerint Álmos apja vagy nagyapja, jelentése: kis király, mások szerint: szent.
11. Zete
12. Ara, ragyog
13. Kadosa (Kadocsa), Anonymusnál Zoárddal együtt Árpád unokatestvérei, Kézainál: hun vezér.
14. Levente, Árpád fiának hagyományos olvasatú neve.
15. Karcsa, ölyv, mások szerint: héjja
16. Marót
17. Zille
18 Nemere, népatya, a “Nap mezején” – a másvilágon élő hős.
19. Farsang
20. Álmos, Árpád atyja, az Árpád-ház őse.
21. Réva, Atilla és Buda testvére.
22. Küne
23. Gyopár
24. Solt, régi krónikások szerint Solta, a Zsolt név korábbi alakja.
25. Gejza, nemes, uralkodó. 950 évvel ezelőtt Gyeücsa változatban élt.
26. Menyétke
27. Ákos, gyakori főúri név, az Árpád korban.
28. Elemér

III. Kikelet Hava (március)

1. Acsád, Árpád-kori főúr, kun vezér, “Kis rokon” (Törk. 1255).
2. Turda-Torda-Tardos, táltos, Anonymusnál Velek ivadéka, Árpád vezér mondai őse, Turdu-Törk-Kagán 581-ben, Törk.”Megmarad”.
3. Iboly, Ibolya, jász név, Ivola 1357, virágnévből származik.
4. Hurtuba, besenyő név, Seruzád főasszony hadnagya.
5. Adorján, Hadrianus, “Hadria városából való férfi”.
6. Nyestike, a nyest becéző alakja.
7. Baján, avar fejedelem 565-ben, “bán, vezér”, “gazdag”
8. Zoltán, Zsolt, Szoltán, Árpád fia Anonymusnál, “Fejedelem”
9. Csepel, Árpád kun vezér lovászmestere Anonymusnál, “tisztázatlan” Törk.”sötét színű”.
10. Seruzád, besenyő főasszony
11. Aladár, Aldarík, Atilla fia, németben: ősuralkodó, Aldar: elöljáró.
12. Dengizék, Attila fia, “Déliszél” Törk.
13. Szende, szemecske.
14. Kökényes, kökénycserjés.
15. Nemzeti megújhodás ünnepe
16. Ellák-Ellek-Velek, Attila fia, “első, uralkodó” Törk.
17. Gyarmat, magyar törzs, “letelepült”.
18. Kászon, Atilla kürtöse.
19. Botond, Buzogányos harcos.
20. Csilla, csillog, csillag
21. Tavasz ünnepe
22. Horka, ősmagyar méltóság, Töhötöm fia, Anonymusnál vérbíró.
23. Lengő 1086
24. Jutas, Jutocska, Árpád fia, “Ínyencke”.
25. Gyümölcsoltó Boldogasszony
26. Iszla
27. Hajnalka-Hajna
28. Keve, honfoglaló vezér Anonymusnál, Vörösmarty felújításában: “Kövecske”.
29. Laborc, “hős párduc” Törk.
30. Dalamér, Huszton lánya.
31. Álmos fia, “Árpácska”.

IV. Szelek Hava (április)
1. Katul
2. Ond, honfoglaló vezér Anonymusnál, “öregecske”, tized szülött” Törk.
3.Gyöngyvirág, virágnév
4. Pós, besenyő név, “Pali”
5. Szilamér, Zelemér, “A bálványos vár” c. regényben
6. Burtáj
7. Tonuzaba, besenyő vezér, Örkönd apja, “apadisznó”vadkan apa
8. Ividő, Árpád leánya
9. Meggyfavirágzás ünnepe
10. Habílán, Csatár leánya
11. Torontál, “Kis sólyom” Törk.
12. Gyula, választott főbíró, vezér Anonymusnál, “káklya, aki vezet” Törk.
13. Büvellő, Marót leánya, Tündér
14. Tas, vezér Anonymusnál, “kő vagy jóllakott” Törk.
15. Askam, Atilla felesége
16. Ubul, Eubul, görög név
17. Bíborka, Bíbor, Bíbora
18. Ilma, Ilona + Vilma
19. Kocsárd, “vadkökény”, németben: Gotthard
20. Apor, székely Rabonbán, “apácska”
21. Ekese-Ekszede, egy kun rokona
22. Aranyos
23. Béla, “belső rész”
24. Sellő, vízi tündér
25. Keán, Keyan, kagán “Fejedelem” Törk.
26. Csobánka, “pásztorka” Iráni, “pásztorlány” Törk.
27. Dancs, “Domokoska”
28. Bulcsú, Vérbulcsú, Anonymusnál vezér, “vért bocsátó”
29. Énee, Énet, Marót vezér neje
30. Buda, hun vezér Anonymusnál, “bot, buzogány” Törk.

V. Igéret Hava (május)

1. Munka ünnepe
2. Csaba, Atilla fia, “Ajándék” Törk. “pásztor, kóborló”
3. Elvő, fodorhajú
4. Dalia
5. Magó, magocska
6. Szilas, szilfácska
7. Réka “Arikán” Törk.
8. Somogy, “Somfás hely”
9. Zaránd, “Aranyocska”
10 Gyöngyvér, “Gyöngytestvér”
11. Balmaz, kun szó: “nemlévő”
12. Hulihó
13. Mátka
14. Bars, “párdus”
15. Büszke, “Bűzöske, Büdös”
16. Csongor, Sólyom, vadász, Türk, Kazinczy Ferenc és Vörösmarty is felújította
17. Itlár, kun főnök
18 Tünde, tündér szavunkból eredő Vörösmarty M. 1831. drámai költeményéből elterjedt név
19. Oguz, nyíl, a Fehér Kunok neve
20. Kadarta, Kaba lánya
21. Rof, Ero, hun király, Atilla nagybátyja, 1337. a Rophaym név rövidülése
22. Bogyó
23. Szabolcs, a Csák-nemzetség őse, Árpád unokaöccse
24. Vidorka, a Hilárius “vidám” név magyarosított női változata
25. Törtel, négy nép ura, kun vezér
26. Doboka, Csanád vezér atyja
27. Ede, Ete, Önd vezér fia, éles vagy hetedik gyermek, Vörösmarty újította fel a “Zalán futása” c. művében
28. Természet örömünnepe
29. Kalandó
30. Dsila
31. Kültegin, türk kagán

VI. Napisten hava (június)

1. Napsugárka
2. Lápos, Bojtorján
3. Csillavér, Dul Alán király leánya
4. Ócsád, Örs úr atyja
5. Rózsa
6. Emőke, az Emese név változata, Csát hun vezér leánya, nőstény disznócska
7. Retel, hun vezér
8. Tomaj, besenyő vezér, hallgatag, mogorva
9. Géda
10. Üllő, Árpád fia, kormányzó, uralkodó – türk.
11. Barna, Barnabás becézése
12. Enid, női név, élet, lélek – walesi szó
13. Fruzsina, Eufrozina magyaros olvasata, tündér név
14. Vazul, a görög Bazil magyar változata, király
15. Vid, a Gujdó délszláv név változata
16. Zerind, Koppány apja
17. Töhötöm, fejedelem, hercegecske
18. Viola, a latin ibolya szóból
19. Gerle, a galambnál kisebb termetű, barnásszürke madár
20. Zajzon, 1367, döfje le -úz
22. Döme, a Dömötör és a Dömjén rövidülése
23. Hajna, a hajnal szó rövidülése, Vörösmarty: Zalán futása
24. Csörsz, szláv eredetű: ördög
25. Koppánd, méltóságnév, vagy kicsinyítő képzővel: győzedelmes
26. Kalli, Bulcsú apja, nyugtalan
27. Ünőke, szarvas nőstény
28. Gorda, Irmeu – Csaba ivadéka, pontusi fejedelem
29. Bihar, Szent István-kori megyés ispán
30. Ogmánd-Agmánd, apafarkas

VII. Áldás Hava (július)

1. Boglár, fémveretes, ékköves, gyöngyös
2. Sarlós Boldogasszony
3. Pirító
4. Özsöb, Szalók vezér atyja
5. Ajtony, Arany – Törk., Szent István-kori törzsfőnök
6. Ung, megyés ispán Szent István idején
7. Tarján, Tárkány – türk méltóságnév
8. Baba, jelentése: vénasszony, szülésznő
9. Vata, elmerülő, lebukó – türk, 1046-ban az ősi vallás és szokások helyreállítása miatt kitört felkelés vezére
10. Zsombor, Bölény, az erdélyi Gyula vajda apjának neve
11. Csengele, kun eredetű szó: erdős, tüskés, bozótos
12. Zila, Árpád hadvezére
13. Jenő, ómagyar törzsnév, bizalmas, tanácsadó
14. Örs, nemzetségnév, “kis hős” Türk.
15. Ildikó, a germán krimhilda névből, jelentése: harc, Atilla felesége
16. Aszlár, kun eredetű szó: jászok faluja
17. Elek, a Velek névből, Árpád követe Ménróthoz
18. Lilla, a Lívia és a Lídia nevek becéző alakja
19. Kamorka, tündér neve, aki gyermekágyas asszony ágyánál vigyáz
20. Bátor, Bahatur-türk méltóságnév
21. Csobán, “pásztor” – perzsa
22. Obi, “néni, idősebb testvér” – osztják
23. Izár, Zizor, az Izidor nyelvújítási alakváltozata
24. Mandula, kun leány, IV.László király szeretője
25. Olgya
26. Kádán, “cölöp, karó” Türk.
27. Tardos, “megállt, megmaradt” Türk.
28. Délceg
29. Rába, sötét vöröses, barnás – illír
30. Csala, csalogató, csábító
31. Árboc, kun előkelő, IV. László korában

VIII. Újkenyér Hava (augusztus)
1. Szerény, latin Szerénus névből, derűs
2. Lehel, a Lél későbbi változata
3. Bács, türk méltóságnév
4. Délibáb, tündérnév
5. Kende, türk méltóságnév
6. Oldamur, kun fejedelem neve
7. Csiperke, Cseperke
8. Sudár, karcsú
9. Emőd, szopóska
10. Becse, besenyő – türk.
11. Szalók, balkezes – türk.
12. Delinke
13. Ipoly, meglocsoló – indueurópai
14. Özséb, istenfélő – görög, Nagyboldogasszony, az anyaság ünnepe
15. Estilla, Vörösmarty alkotása a Levente c. költeményből
16. Tomor, vas – türk.
17. Ilona, a Heléna magyar alakja
18. Huba, a hét magyar vezér egyike
19. Vajk, a magyar zsiradék, vagy a türk gazdag
20. Zelemér, ivadék
21. Ella, német női nevekből önnálósult becéző
22. Tuli
23. Vázsoly
24. Koppány, nagy győzedelmes, erős, illetve méltóságnév – türk.
25. Füvellő, gyógyító tündér neve
26. Maglód, termékeny
27. Kajtár, keresgélő
28. Edő, jó, szent – türk.
29. Szalárd, X. századi magyar vezér
30. Atád, atyácska – türk.

IX. Földanya Hava (Szeptember)
1. Egyed, az Ete névből származik, jelentése: éles – türk.
2. Filéne, szép nő
3. Turzó, torozó
4. Zicsi, építőmester – szláv
5. Hajnácska, Hajnalka
6. Zandirhám, mondai székely vezér
7. Ugocsa, az onogor népnévből szláv közvetítéssel
8. Kisboldogasszony, a gyermek ünnepe
9. Kajár, kiáltó
10. Tápé, türk szó: szolgálat, tisztelet
11. Irmén
12. Agárd, fűzfacserjékkel benőtt zátony
13. Csele, a Csala név változata, csalogató
14. Hali, női név
15. Báta, pocsolya, tócsa
16. Pille
17. Dizavul
18. Tardos, türk szó: megáll, megmarad
19. Ovola
20. Kál, marad, öregember – türk.
21. Földanya ünnepe
22. Senyő, a Simon beceneve
23. Pöszke
24. Zobor, gyülekezés – szláv
25. Szübál
26. Balassa, Balazsé
27. Sugárka
28. Csoma, rossz szellem
29. Uzonka, hosszúkás – türk.
30. Zsadán, méltóságnév – avar

X. Magvető Hava (Október)
1. Tanhu
2. Imola, hínár, mocsár
3. Sebős, sebes
4. Öcsény, fiatalabb fivér
5. Himes, sövényház
6. Nemzeti Gyászünnep
7. Kulpa, világos folyó, vagy görbe folyó – indueurópai
8. Etelka, Dugonics András alkotása, az Etele férfinév névváltozata
9. Gyalán, kígyó – türk.
10. Szellő, szőlő
11. Hohat, régi
12. Illangó, gyors lábú tündér
13. Batu, mongol kán
14. Dorozsma, barátság, vőfély
15. Táltos, önkívületbe ejt, révül
16. Kedves
17. Balajtár
18. Szívölő, magyar mondai fejedelemlány, magyar fejedelem felesége
19. Villám
20. Iringó, az iringó növénynévből
21. Bise, kánya, varjú
22. Előd, elsőszülött vagy ős, a Csák-nemzetségőse, a lebédiai magyarok első vezére
23. Gyöngy
24. Káldor, Vörösmarty újítása “A két szomszédvár” c. költeményéből
25. Barakon
26. Hülek, türk fejedelem
27. Ibla, mondabeli főtáltoslány
28. Ozul, hun vezér
29. Zenő
30. Vitéz
31. Szemőke

XI. Enyészet Hava (november)
1. Ősök Napja
2. Turul, vadászsólyom – türk.
3. Győző
4. Karcsú
5. Sólyom
6. Méhike
7. Türje, Cirill földje – szláv
8. Surbán
9. Olna
10. Picur
11. Kaplony, tigris – türk.
12. Csát, csat vagy kút – türk.
13. Szömér, szemes
14. Berke, mongol fejedelem
15. Nyilas
16. Tuga
17. Érd, vízfolyásocska
18. Kartal, sas – türk.
19. Timur, vas – türk.
20. Jolán, jó leány
21. Úz, Uzor, oguz vagy zab – türk.
22. Nyék, kerítés, sövény – magyar törzsnév
23. Makár, boldog – görög
24. Virág
25. Csete, a csata változata
26. Kötöny, az élőlény hátsó része – türk.
27. Csagatáj, ujgur uralkodó neve
28. Bájos
29. Maksa, a Mordvinok egyik törzse
30. Szüvellő, a szívismerő tündér neve

XII. Álom Hava (December)
1. Csák, ütő – türk.
2. Aranka, aranyocska
3. Kemecse, csónakocska, kis hajó – türk.
4. Zala, patak, folyóvíz – indueurópai
5. Sejbán, mongol fejedelem
6. Torzon
7. Csáb, Csabánka
8. Nyalka
9. Bojta, gazdagocska
10. Rugacs, rugó
11. Gilvád
12. Virító
13. Kurszán, keselyű – türk.
14. Szilárdka
15. Bábolna, vénasszony – szláv
16. Szepes, szép
17. Tugurkán, türk fejedelem
18. Csekő, csenevész
19. Bodony, nép – türk.
20. Csellőke
21. Kocsobur, átkarolni – türk.
22. Écska, öcsike
23. Kinga, a germán Kunigunda magyar becézője
24. Újjászülető Napisten Ünnepe
25. Karácsony
26. Edua
27. Bölöjte
28. Szubotáj, mongol fejedelem
29. Üdvöske
30. Zoárd, szavárd nép
31. Szittya

Forrás:kerecsen.blog.hu

Vakok között

 

 

 

 

Van aki azt hiszi ő az iSTeN, hozzá mérhető senki nincsen

Ő van egyedül a világon – a többi ember ?

„hisz azokat csak látom”

 

Nem harcos nem kreatív, de gyáva és agresszív

Bátor, de csak falkában – kiváló, de csak kapzsiságban

istene a megszokás – kényelme a lustaság

 

„Inkább valaki bottal verjen, gondolkodnom csak nekem ne keljen

bármi legyen, csak ne változás – hazudok magamnak inkább,

ha azt hiszem – úgy is van, csak megmaradjak kis világomban”

 

A férfi amivel lehet kábítja magát, hogy ne érezze a rothadás szagát

A nő fizet az abortuszért nem szül gyereket, inkább elvetél

„Nincs gond, nem kell nevelni – tudok többet magammal törődni”

 

Nincs teher nincs felelősség – a falkában követem a vezért

„Vegetálhatok ez a boldogság ! Van valaki, aki gondolkodik rám!”

és a kormánynál röhög, aki áll – „Kibaszok veletek idióták!”

 

A baj, hogy ha az árral sodródsz nem csak az, amit a kormányos gondol

egy örvény, ha kiránt a sorból – a mélyben az iszapban landolsz

Porból lettél, de most szarban vagy – belefulladsz saját mocskodba

 

Igaz néha én is elkallódok, örvényem szeméből a szélére sodródok

Lendületből kapom a pofonokat, de kárpótol, amit a világ kap !

„Lökéshullám minden irányba, külön meteor minden kis világba

 

A romlás sugárzó virága”

 

Az irányt kincsként vigyázd – vakok között a félszemű a király,

ha valaki az utadba áll, nem másé – csak a saját hibád

Lásd az embert mielőtt feléd fordulna, lásd meg mielőtt eszébe jutna

 

Szellemi hulla, erköcsi nulla és a szakadék szélén bedőlve

Arra vár csak, hogy meglökjed ! „Lökéshullám minden irányba,

külön meteor minden kis világba A romlás sugárzó virága”

It has begun !

Yes! It is the day ! As I predicted in my post https://hulkszter.wordpress.com/2012/10/22/doombringer/ , the Standard and Poors are acknowledged by the court as ‘the cause’ of the damages to the public ! As the quote states :

the agency had published false information and given “negligent misrepresentations” to potential investors about the riskiness of two financial products.

The AAA rating conveyed a message that the likelihood of financial obligations being met was “extremely strong”.

It was also “a representation that S&P had reached this opinion based on reasonable grounds and as the result of an exercise of reasonable care when neither was true and S&P also knew not to be true at the time made,” Judge Jagot said.

Source:

http://www.bbc.co.uk/news/business-20216638

Yes ! I see the lawyers around the world uniting under the flag of damages lawsuits against the prognostics.

Let them burn!


Und jetzt mit alternativen Text!

Es Dauert !

das Habgier… aus den selbsüchtigen Herzen zu entnehmen,
mit mir.. dem Gipfel hinauf ewig Kriege führen
befreie… die Herzen die steigen verdienen
Samen des Todes… verkörpernd den Kern der Erde
Die Wandlung dauert so lang, das Land entglüht
Das Feuer nimmt zu, das Schicksal entfaltet sich

Das Sein trudelt ins Nichts!
Ich stand auf der Spitze der Welt – und sah, wie ihr euch umsonnst tötet !
Solcher Angst, in der Welt, schaft Abschäuligkeiten

Und deshalb… Deshalb….

Alle Verreter der Welt… Lasst sie brennen
sie wollen alles ?… Lasst sie brennen

Scheiß auf sie – verdirbt sie…und Lasst sie brennen
das Habgier… aus den selbsüchtigen Herzen zu entnehmen,

mit mir.. dem Gipfel hinauf ewig dieses Krieg führen
befreie… die Herzen die steigen verdienen
Der Kern der Erde – das Samen des Todes
Dies ist mein Krieg, und meine Erlösung

Ich zerstöre dich, auch wenn ich draufgehe

Ich verderbe dich !

Leben heißt leben !

I found this amazing video for Rammstein´s “Feuer und Wasser Song”. Amazing combination, i see the song in a new perspective.

The same is true for this genial song from Laibach. The original german text is found below.

Leben heißt leben !

Wann immer wir Kraft geben
geben wir das Beste
all unser Koennen, unser Streben
und denken nicht an Feste

Und die Kraft bekommen alle
wir bekommen nur das Beste
wenn jedermann auch alles gibt
dann wird auch jeder alles kriegen
Leben heisst Leben!

Leben heisst Leben
wenn wir alle die Kraft spueren
Leben heisst Leben
wenn wir alle den Schmerz fuehlen
Leben heisst Leben
heisst die Mengen erleben
Leben heisst Leben
heisst das Land erleben

Wann immer wir Kraft geben
geben wir das Beste
all unser Koennen, unser Streben
und denken nicht an Feste
von jedem wird alles gegeben
und jeder kann auf jeden zaehlen
Leben heisst Leben!

Welch ein Glueck das es vorbei ist
wir dachten nichts wird anders
jeder Augenblick der Zukunft
ist ein Gedanke an vorher
weil wir alle Kraft vergaben
wir gaben alles Beste
und jedermann jetzt nichts mehr hat
und der Tod nun aller harrt
Leben heisst Leben!

Páncélozott jármű.

Új nap virradt!

Üdvözlök mindenkit az aranykor, a végitélet küszöbén. Ez általában rossz hír azoknak, akik nincsenek aranyból.  Nincs jövő, aki nem transzcendál – az halotabb lesz a halottnál. Ne gondoljuk azonban, hogy ez csak minket érint. Minden szféra változások előtt áll. Erről szól ez a kis versike FORRÁS tollából. Fogadjátok szeretettel, amíg lehet.

 

MI a T(Y)ANK?

 

Miként a mennyben – úgy itt lent

És mélyebben még azonképebben

organizmus az organizmusban

az organizmusban az organizmusban…

 

A Föld szimetrikus, mint Te vagy én

egy baktérium a nap szelén

boldogan váltja a napot és estet

míg meg nem találják a fehérvértestek

 

Soha nem látod meg a fegyverem

lelkedbe égetem a jeleket

kiniyitom a kaput és átlöklek rajta

az ördöghorda már röhög rajtad

 

Elkárhozom bármely nő fiát,

fejből rajzolom a Goetiát

senki nem hozta mégis törvény

minden FORRÁS másik arca örvény

 

Addig örülj – amíg lehet

a jövő meghaladja a képzeletet

örülsz annak, ha elkap a nátha ?

miért örülne a Hold egy láb nyomának?

 

A kozmológiánk egy nevetség

az emberiség egy betegség

de ugyanolyan hitvány a hordozója

és a hordozójának a hordozója

 

Mindenhol ugyanazok a sémák

egymásba olvadnak a szférák

miképp a menyben azonképp itt lent

és mélyebben még azonképebben…

 

És emlékezzetek – a világégés nem szükségszerűen  rossz dolog – ha eddig teljes és igaz életet éltetél és nincs semmi megbánnivalód, akkor nem az.

doombRINGer

I am the dawnbringer

the dumb rigger

a numb nigger

and I always lie

 

deCYPHER this

I am the mist

I am newer honest

and I always lie

 

standard of poors

mood of the U.S.

other prognosticists

they always lie

 

The dumb rigger

dumping the river

denying the deed

even in afterlife

 

A numb nigger

hoping forewer

for a death in a bed

but is denied

 

The doombringer

my sign is SS or USS

makes no difference

I wear the everlie!