Az ősemberek kora

Eljött az ősemberek kora. A világvége közeletdtének ez az egyik legbiztosabb jele.

Az ősembe10153187_715188595256694_2839346156683675110_nrek:
Alapműveltséget teljesen nélkülöző emberek szépérzék nélkül, akik mindenkitől rettegnek aki értelmesebbnek tűnik náluk. Az agyuk nem barázdált, hanem sima, mintha egy úthenger ment volna rajta végig. Jellemző, hogy megvopolopokol.com_jockey_ewing_black_2052nnak maguktól valamit és ezt hőstettként élik meg. Például azok akik elnyomják a homoszexuális hajlamukat homofóbként nyilvánulnak meg csoportban. Azok akik leszoktak például az alkoholról vagy cigiről jellemzően üldöznek mindenkit, aki dohányzik vagy iszik alkoholt. Volt olyan eset, hogy Hugh Jackmant üldözni kezdték az utcán, mert Jockey Ewingnak vélték…

A legostobább fajtájuk még a verseken is feldühödik, szó szerint értelmezi a költői képeket, egyes esetekben akár olyan elszántak is lehetnek, hogy a szégyenüket 2015-05-11-Samolepky-1000x630ahelyett hogy eltakarnák még nagydobra verik, sőt ügyvéd után is elmennek. A legkomikusabb esetekben akár feljelentést is tesznek. Például Szlovákia miniszterelnöke Robert Fico beperelt egy karikaturistát, mert túl sértő karikatúrát jelentetett meg róla…
Az ilyen emberek nem túl veszélyesek kivéve, ha van fegyvertartási engedélyük. Ilyenkor megeshet, hogy akkora szégyennek élnek meg egy helyzcharlie1-600x270etet, hogy lövöldözni kezdenek. Ez történt például a Charlie Hebdo újság szerkesztőségében…
Az ősemberek hajlamosak mindent a saját szintjükhöz hasonlítani jó példa erre azok a sötét elmék, akik úgy értelmezték Ady Endre „Nekünk Mohács kell” halhatatlan alkotását, mintha magyarellenes vers lenne – pedig ennek épp az ellenkezője az igaz. A provokatív polgárpukkasztás már a XIX. században elfogadott dolog volt. Nézzük meg Ady eme művét tüzetesebben:

Nekünk Mohács kell

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.

A vers maga egy fordított himnusz, akár átokversnek is nevezhetjük. A versen keresztül mindvégig átkozódással találkozhatunk, mely leginkább sajnálaton illetve féltésen alapul a magyar nemzet iránt.
Ady komoly meggyozodése az, hogy ma az egész vidéki Magyarország alszik, nem képes a fejlodésre, a haladásra. Ez a keleti álmodás Ady szerint teljes mértékben hasztalan. Az alvó magyar paraszt bosszúsága kihat a magyar költészet egészére és annak fejlodésére is. Ezt a negatív erot fel kéne számolni, akár még vereségek árán is. Istent a magyar nép verésére buzdítja a vers egész folyama alatt, hogy az átkot ki tudja verni belole. E negatív hozzáállását meg is magyarázza, indokolja azzal, hogy ok már hozzá vannak szokva a veréshez, a rossz körülményekhez.
A vers magát a magyar nemzetet is kelloen jellemzi, bemutatja annak szörnyu szegénységét.
Az emberek kínzására szolgáló szavak (verje, verje, üssön, ostorozzon, végünk, végünk) ismétlése, illetve fokozása az embereket sújtó átok fokozására szolgál.
Az elso versszakban, mikor népét elátkozza, megpecsételi, a költo maga még csak külso szemlélo, magát még nem veszi bele a körbe, így a másokat könnyedén elátkozza.
A második versszakban viszont egy régi gondolat kerül újra felszínre, mégpedig az, hogy Ady Endre és a magyarság egyek, egymáshoz tartoznak (one is the subset of the other). Ezáltal, ha Ady megátkozza a magyarságot, saját népét, azzal önmagát is besarazza, magát is átok alá veti.
A versnek bibliai motívuma is van, hiszen az özönvíz már levonult, minden felszáradt, de szerencsétlen magyarok még a legnagyobb és legsúlyosabb katasztrófából sem tudnak kilábalni, ismét átok éri oket.
Megfigyelhetjük, hogy a versszakok elso mondatai párhuzamosak, mely még tovább fokozza a költemény hangulatát. A ’Ha van Isten’ feltétel után minden versszak egy-egy instrukciót közöl Istenhez, hogyan is kéne a magyar nemzettel bánnia. Ady gyötrelmet kíván a földre, így megjelenik a haza ostorozó szeretete. Szereti oket és jót akar nekik, de ezt csak kínok árán tudja elérni.
Az utolsó versszak arról ír, ha az átkozódás esetleg véget érne, akkor a magyarság ugyan fel tudna állni, de a nagy békébe minden valószínuséggel beleveszne.

Eljutott?

Örülök.